Sziasztok! Meghoztam a 4. részt, remélem ehhez már kapok majd kommenteket!! Ja és kérlek nézzetek be ide is:

http://theydontknowaboutus-hun.blogspot.hu/

4.Rész

James szemszöge:

Miután Dina kilépett az ajtón, kénytelen voltam elmosolyodni azon, hogy bedőltem a játékának. Az ajtóban álltam, majd megfordulva Braddel találtam szembe magamat.

- James! Azt hiszem beszélnünk kell!- mondta, miközben a szobám felé tartottam póló után kutatva. Bradley követett.

- Oké, persze. Baj van?- kérdeztem,miközben egy szürke rövidujjút húztam át fejemen.

- Ő egy rendes lány. Ne használd ki! 

- Nyugi már haver! Tudom , mit csinálok. Megakarom szerezni, mert érzem , hogy ő más mint a többi. A tegnapi bulin ellenállt, és hát valljuk be, hogy nekem egy lány sem szokott ellenállni.- mosolyodtam el.

- Hát jó, csak azért ne felejtsd el amit mondtam.-válaszolta Brad.

- Figyi, mi lenne, ha tartanánk holnap egy medencés bulit?! 

- Mivaaan??- lepődött meg, majd felnevetett.- Így is, mostanában már több bulit tartottunk mint kellett volna. Minek kell ez az egész?

- Nem itthon tartanánk. Béreld ki a legközelebbi gyógyfürdőt, a wellnes részleg kinti részét éjszakára. Hívj meg csajokat, de Chert és Dinat is oké?

- James!! Nem az asszisztensed vagyok de tudod mit? Most az egyszer még megteszem. De ez az utolsó !

- Kösz haver! Jövök eggyel.- válaszoltam, majd barátom eltünt az ajtóban. Lefeküdtem az ágyra, a plafont kémlelve. Egy percig még gondolkodtam a történteken Dina és köztem, de aztán az álom elhomályosította gondolataimat és elaludtam.

Dina szemszöge:

Hazafelé sétálva egyfolytában gondolkodtam. Mivel ilyenkor a békés londoni estéken jobb egyedül lenni a gondolataimmal, sétáltam egyet a Temze partján. Teljesen megvagyok őrülve. Fogalmam sincs mi a fene ütött belém. Megcsókoltam Jamest. Én nem ilyen vagyok. Túl gyors ez nekem. Alig ismerem de már lesmároljuk egymást. Nem tudtam mit csinálni, ezért jobbbak láttam, ha fogok egy taxit és hazamegyek. Útközben eszembe jutott a veszekedés Cherrel, ezért gyorsan bepötyögtem neki egy smset hogy fél óra múlva találkozzunk a lakásomnál. Túl sok és gyors egyszerre ez az egész, muszály megosztanom ezt valakivel. A taxi 20 perc alatt megérkezett célomig, majd a bejárat felé vettem az irányt. Fáradtan elbattyogtam a liftig, majd benyomtam a megfelelő gombot mire ajtóm előtt találtam magamat. Ott megpillantottam az ismerős  szőke fürtöket, kisírt szemekkel. Rögtön egymás felé rohantunk miután észrevettük egymást , és egyszerre kezdtük el a szokásos "annyira sajnalom" és a "bocsáss meg"-et mondani. A végére mindketten nevettünk és bementünk az ajtón, majd pár perc beszélgetés után-mialatt elmondtam a köztem és James közott történt dolgokat- úgy döntöttünk átadjuk magunkat az álomvilágnak.

*Reggel*

REGgel a nap vakítóan sütő sugarai ébresztettek. Nehezen kinyitva szemeimet, Chert kerestem az ágyban magam mellett, de csak egy papírcetlit találtam, miszerint elkellett mennie egy címlapfotózásra, ezért csak később tudunk találkozni. Hálás voltam a főnöknek, miszerint ma nem kell bemennünk dolgozni, mert semmi kedvem és erőm nem lett volna hozzá. Egyáltalán hogy tudnék James szemébe nézni?! Én nem ilyen vagyok. Most tuti azt gondolja, hogy egy lotyó vagyok, aki minden adandó alkalommal csókolózik a pasikkal. Nem köszönöm ebből nem kérek. Kikászálódtam a takaró alól, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan letusoltam, a sminkkel sem bajlódtam, mert ma nem terveztem sehová menni, szóval nem kentem ki magamat. Hajamat laza kontyba kötöttem, majd egy szürke ülepes melegítőnadrágot és egy fehér rövidujjút kaptam magamra. Lesétáltam a konyhába ahol már egy csésze kávé várt a pulton. Cher!! Megmentettél!- gondoltam. Pillanatnyilag nem érdekelt, hogy hideg, megittam az összeset. Reggelire nem igazán voltam éhes, arra nem pazaroltam az időt, gondoltam majd később rendelek valamit. Viszont a gondolataim visszakanyarodtak a főnökhöz. A sütirecept!!!! Majdnem kiment a fejemből!! Jó akkor meg is van a programom már. Úgy gondoltam, készítek egy barack joghurtos muffint puncsos pudinggal a tetején. Azt legalább tudom fejből. 

* Fél órával később*

Végre kész vagyok! A díszítés is megvan! De mégcsak 10 óra. Mit csináljak addig, amíg Cher hazaér? Gondolataimból a telefonom rezgése térített vissza. Üzenet. Végighúztam ujjamat a kijelzőn, majd megláttam a szöveget.

Hey! Elfelejtetted elküldeni tegnap a címet. J xx

Üzenetébe belepirultam és elképzeltem féloldalas mosolyát meg... Dina!!! Elég ebből! Kikell verned őt a fejedből! Pf mintha az olyan könnyű lenne. Veszekedtem magammal. Nem írtam vissza neki! Majd az üzenetet még több fogadta, amikre szintén nem kapott választ az illető. Valahogy muszály elterelnem a gondolataim. Majd fogtam egy rongyot és takarítani kezdtem.

James szemszöge: 

  tud válaszolni egy rohadt üzenetre sem? Valamit rosszul csináltam? Vagy mi a franc baja van? Ajh hagyjuk. Este a bulira úgy is elfog jönni, mert ha nem akkor elmegyek érte! Chernek elküldtem az üzenetet, hogy Dinával jöjjenek el, mire egy érdekes üzenetet pillantottam meg.

James! Mindketten tudjuk, hogy ez a buli azért van, mert fehérneműben szeretnéd látni Dinat! Miért nem mondod ki ezt nyíltan? Puszi:Cher ;))

Most erre mit tudtam volna mondani? Hogy igen, valóban csak azért van ez az egész. Megőrülök a közelében-ami nem jellemző rám- már így is alig bírtam ki, hogy ne csókoljam meg őt! Talán ez a baja? Lehet, hogy gyors neki a dolog?  Cher üzenetére nemtudtam volna mit válaszolni, hagytam a francba. Hirtelen meghallottam Tristan hangját.

-James!- felé fordultam.- Minden készen áll az esti bulira.

- Kösz haver! Jövök nektek eggyel!- majd kezet fogva megveregettük egymás hátát.

- És...meghívtad Chert is?- kérdezte tarkóját dörzsölve. Erre elmosolyodtam majd cukkolni kezdtem Trist.

- Namivan Tris? Bejön Cher?- bokszoltam a vállába. 

- Öhm..én

-Skacok! Milyen kaját rendeljünk?- jelent meg hirtelen Brad. Kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja ezt. Mindig a legrosszabb pillanatban. 

Miután megvitattuk a kaja nemét, a nap további részét dalírásra szántuk.

*Este*

- Indulhatunk?- kérdezte idegesen Brad.

-Egy perc! - kiabáltam a fürdőből, utolsó simításokat végezve hajamon.

Leszaladtam a lépcsőn , majd mindannyian beültünk a kocsiba, majd pár perc múlva odaértünk a helyszínre. Mindenhol bikinis csajok , és fürdőgatyás pasik voltak, de én mégiscsak egy lányt kerestem. A mi autónk mellett hirtelen megláttam egy taxit, amiből Cher szállt ki, azonban barátnője nem volt vele.

Sziasztok! Tudom hogy ezt a legelejére kellett volna, de most már mindegy, elszúrtam. Azért remélem nem haragszotok!

Szereplők

Dina Ross/ Caitlin Carver

Kor: 18 év

Cheryl Williams/ AnnaSophia Robb

Kor: 17 év

James Mcvey

Kor: 18 év

 Tristan Evans
Kor: 18 év

 Connor Ball
Kor: 17 év

Brad Simpson
Kor: 18 év

Sziasztook!! MEGHOZTam a 3.fejezetet, mit szóltok??

3. Rész

-James? - ő meg mi a francot keres itt? Mihelyt ezt kimondtam, a kis helyiségben levő emberek mindegyike rámmeredt, beleértve az említett srácot is. James elmosolyodott értetlen és egyben mérges arcom láttán. 

- Remek! Akkor nem kell őt bemutatnom neked! Így könnyebb lesz a közös munka.- csillant fel főnököm, Mr.Cook szeme. James mellém lépett, hogy végighallgassuk a főnököt. Nem néztem rá a mellettem álló srácra. -A süteményeket otthon kell elkészítenetek, legkésőbb holnaputánrara behozni őket. Ezért mára és holnapra szabadnapot kaptok.Dok sikert mindenkinek!- mondta, majd mindenki igyekezett kifelé haladni a teremből. A végére már csak James és én maradtunk. Nem is tudom, hogy hogyan gondolhatta ezt a főnök , hogy mi ketten majd együtt tudunk dolgozni. De nem hibáztathatom, hiszen nem is tudott semmit az előző este történtekről. Elindultam a főnök után, de hirtelen egy kezet éreztem a csuklóm köré fonódni.

-Hey, te meg hová mész?- kérdezte James értetlen arcot vágva.

- Megyek és szólok Mr.Cooknak hogy miketten nem fogunk tudni közösen dolgozni.- feleltem, miközben újra felé fordultam, így ő elengedte a csuklómat.

- Nézd, tudom, hogy most haragszol, a tegnapi miatt, de miért vonsz le abbol olyan következtetéseket, amik lehet, hogy nem is igazak. Csak ismerj meg jobban, és  hidd el mást fogsz gondolni.- nézett rám a srác komolyan, és a szemeiben egy kis könyörgést véltem felfedezni.Kis idő gondolkodás után végül megszólaltam.

- Egyetlen esélyt kapsz.- majd feltartottam mutatóujjamat.

-Király. Akkor menjünk el sétálni, és a sütit majd nálam megcsináljuk.- válaszolta, majd elindultunk én a női-, ő pedig a férfi öltözőbe. Magamra vettem az utcai viseletemet, majd követve Jamest elindultunk a Temze partján. 

Rengeteget beszélgettünk, és szimpatikus srácnak tűnik, egyáltalán nem olyan ,mint amilyennek képzeltem. Sok mindenben hasonlítunk, mindketten imádjuk a zenét, az állatokat, közben kiderült, hogy van egy kishuga, akiről képet is mutatott. Meglepően sok a hasonlóság köztük, ugyanaz a szőke haj, és a ragyogó szemek. Közben én is elmondtam, hogy kerültem ide Londonba, Miamiból , hogy csak a suli miatt jöttem, és végre egyedül saját magam élhetek itt.Több mindenbe egyenlőre nem avattam be, mégiscsak idegen még számomra, de nem tűnik annyira rossz srácnak, mint legelőször képzeltem. Egyidő után besötétedett, és James megszólalt.

- Akkor? Mi legyen? Hol süssünk?- majd rámmosolygott. Egész délután az ellen küzdöttem , hogy ne olvadjak el ettől a mosolytól, ahányszor csak rámvillantja, de félek, nem sokáig fogom már bárni.

-Öhm, nekem mindegy, de talán jobb lenne, ha hozzád mennénk.

-Oké, akkor sétáljunk, vagy hívjak taxit?- kérdezte, mire eszembe jutoott, hogy reggel én gyalog mentem dolgozni, ő pedig ott hagyta a kávézónál a kocsiját.

- Jót tesz egy kis séta!- mondtam, és mivel nem voltunk annyira messze a házuktól, pár perc múlva odaértünk. James beinvitált a lakásba, levettem a kabátomat, majd körbevezetett, de sajnos a srácoknak nem tudott személyesen bemutatni, ugyanis csak ketten voltunk a házban. A földszinten óriási konyha és ebédlő volt,  egy gyönyörű hasonló színű nappali, mint amilyen az enyém. Az emeletre felérve a srác megmutatta szobáját, amiről nem is vártam mást, mint a nagy kupit. Mikor benéztem rögtön elmosolyodtam, mire James megkérdezte:

- Mi az?- mosolygott.

-Semmi, semmi, csak a szobát... Egy picit kupis.- mire felnevettem. James velem együtt mosolygott, majd mikor megmutatott mindent lementünk a konyhába. 

- Semmi tapasztalatom sincs a konyhában, úgyhogy rád bízom magam.-mondta.

- Hát nekem sincs túl sok de majd valahogy összehozzuk!- erre mindketten csak nevettünk a másik szerencsétlenségén. A gitáros elővett két kötényt, majd elővettünk a hűtőből némi hozzávalót, és elkezdtünk muffint sütni. Ez az egyetlen süti amit fejből tudok sütni, és nem is nehéz, szóval ketten csak megbirkózunk majd vele. Épp a tojásokat törtem fel, mikor éreztem valamilyen krémes cuccot az arcomon. James megdobott.

-Heeey! - túlságosan megkedveltem a srácot, ahhoz, hogy haragudni tudjak rá ilyen apróság miatt.

- Bocsi, véletlen volt.- válaszolta ártatlan arcot vágva, kezeit maga elé emelve, jelezve, mintha nem ő lett volna. 

- Véletlen mi?- mosolyogtam , majd visszadobtam én is az előzőleg elkészített krémből. És így folytattuk tovább, mire egyszer végül elfogyott minden, amit egymásnak vághattunk volna. Nem is emlékszem mikor nevettem ennyit utoljára. Teljesen elveszett a külvilág , az időérzékem. James pólója már érezte a sütikrém ízét, mire a srác hirtelen megfogta a pólóját, és lehúzta magáról. Kidolgozott, izmos felsőteste megfeszült, miközben pólóját húzta le magáról. Nem mintha nem láttam volna már ilyet, vagy ilyesmi, de na azért ez szinte tökéletes volt. Jézus min jár már megint az eszed te lány? Egy pillanat múlva, azon kaptam magam, hogy őt bámulom, mire ő elmosolyodott, én pedig gyorsan lekaptam róla a tekintetem, és elpirultam. 

-Mi lenne ha összeraknánk a tálakat, ma már úgysem lesz semmi a sütiből?- kérdztem, mire a felelet, csak annyi volt, hogy "persze". Pár perc után már készen voltunk, csak egy tál maradt, amiért elindultam. A srác még mindig félmeztelenül, háttal nekitámaszkodott a konyha közepén elterülő pultnak, én pedig a tálért menve, megcsúsztam a padlón lévő tojásmaradékokban. Persze, mivel én ennyire peches vagyok, pont neki estem Jamesnek. 

-Huhh, jól vagy?- kérdezte megragadva a karomat, és felálltunk. Mindketten.

- Persze, tényleg.- mondtam, azonban ő nem engedett el. Keze lejjebb csúszott a derekamra, amire persze ismét zavaba jöttem. Közelebb lépett, majd megszólalt.

- Gyönyörű vagy.- majd már csak néhány centi választott el minekt. Belenéztünk egymás szemébe, majd tekintetem, lejjebb csúszott rózsaszín ajkaira. Fejével egyre közelebb jött, majd ajkait az enyémekre nyomta. Sosem csókolt még senki ennyire jól mint ő. Ajkai puhák voltak, és édesek, lágyan csókolt , de mégis szenvedélyesen, majd nyelveink találkoztak. Egyre jobban ellazultam, kezemet tarkójára tettem, másikkal pedig a hajába túrtam. Közben ő sem tétlenkedett, kezeivel simogatott, majd néha néha lejjebb csúsztak amire legbelül csak mosolyogtam a csikis érzéstől. 

Úgy éreztem , mintha ez a csók lenne a világon a leghosszabb, de mégis a legrövidebb. Csodálatos volt az a félperc, és még csodálatosabb lett volna, ha megnem szakítja egy hang a konyha bejáratából.

- Helló srácok!- hallottuk meg Brad hangját, mire James lassan kimászott a számból. Zavartan a gitárosra néztem, mire ő csak egy amolyan nyugi mindjárt elintézem pillantást vetett felém.

- Brad, ha nem látnád éppen zavarsz.

- James beszélnünk kell.-válaszolta az énekes komoly arcot vágva.

- Jó, majd beszélünk később, most ha lennél szíves...- mondta James gyorsan kitessékelve Bradet a konyhából. Egy perc múlva a gitáros visszatért.

- Bocsi. Brad sosem zavartatja magát.- mosolygott.

- Semmi.

- Egyébként, amit a csók előtt mondtam, tényleg komolyan gondoltam. Gyönyörű vagy. - mondta , majd ismét megfogta a derekamat és közelebb lépett.

- Hát-mosolyogtam játszadozva vele- én is komolyan gondoltam amit a bulin mondtam. Tényleg tetszenek a szemeid.- majd felnevetett. - James, most viszont már tényleg mennem kéne.

- Nemmm.... maradsz itt? - kérdezte ártatlan arccal, mire csak elmosolyodtam, bizonytalanságát látva.

- Holnap gyere el hozzám oké?- kértem- Majd elküldöm a címet smsben. 

-Oké, de hazakísérjelek vagy...?

- Nem, nem kell. Kicsit kiszellőztetem a a fejemet. Holnap várlak. Szia.

- Szia.- majd indultam volna kifelé, mire csuklómat megragadva visszahúzott.

- Nem fogom bírni holnapig.- majd szenvedélyesen megcsókolt, mire már én is ugyanígy csókoltam vissza. De ez a játékom része volt, mert eszemben sem volt ottmaradni, bármennyire is szerettem volna. Egy pár másodperc múlva nagynehezen elszakadtam a sráctól.

- Viszlát James.- majd a srác értetlen arcot vágott, majd én elindultam a kijárat felé.