2015. május 17., vasárnap

#nemujfejezet

Sziasztok! Nem tudtam hozni új részt annak ellenére, hogy megígértem. Elég sok a vizsga, a dolgozat, a tanulnivaló mostanában. Már nem kell sok a nyáriszünethez, szóval addig szerintem mindenképpen fogok írni még egy fejezetet, és ha itt a szünet, akkor rendszeresen 3 naponta lesz új rész. Addig is, hirdessétek a blogot, remélem nem hagytok itt! Sorry...
Kitti~•…•

2015. április 22., szerda

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt, remélem ehhez már kapok majd kommenteket!! Ja és kérlek nézzetek be ide is:

http://theydontknowaboutus-hun.blogspot.hu/

4.Rész


James szemszöge:

Miután Dina kilépett az ajtón, kénytelen voltam elmosolyodni azon, hogy bedőltem a játékának. Az ajtóban álltam, majd megfordulva Braddel találtam szembe magamat.
- James! Azt hiszem beszélnünk kell!- mondta, miközben a szobám felé tartottam póló után kutatva. Bradley követett.
- Oké, persze. Baj van?- kérdeztem,miközben egy szürke rövidujjút húztam át fejemen.
- Ő egy rendes lány. Ne használd ki! 
- Nyugi már haver! Tudom , mit csinálok. Megakarom szerezni, mert érzem , hogy ő más mint a többi. A tegnapi bulin ellenállt, és hát valljuk be, hogy nekem egy lány sem szokott ellenállni.- mosolyodtam el.
- Hát jó, csak azért ne felejtsd el amit mondtam.-válaszolta Brad.
- Figyi, mi lenne, ha tartanánk holnap egy medencés bulit?! 
- Mivaaan??- lepődött meg, majd felnevetett.- Így is, mostanában már több bulit tartottunk mint kellett volna. Minek kell ez az egész?
- Nem itthon tartanánk. Béreld ki a legközelebbi gyógyfürdőt, a wellnes részleg kinti részét éjszakára. Hívj meg csajokat, de Chert és Dinat is oké?
- James!! Nem az asszisztensed vagyok de tudod mit? Most az egyszer még megteszem. De ez az utolsó !
- Kösz haver! Jövök eggyel.- válaszoltam, majd barátom eltünt az ajtóban. Lefeküdtem az ágyra, a plafont kémlelve. Egy percig még gondolkodtam a történteken Dina és köztem, de aztán az álom elhomályosította gondolataimat és elaludtam.

Dina szemszöge:

Hazafelé sétálva egyfolytában gondolkodtam. Mivel ilyenkor a békés londoni estéken jobb egyedül lenni a gondolataimmal, sétáltam egyet a Temze partján. Teljesen megvagyok őrülve. Fogalmam sincs mi a fene ütött belém. Megcsókoltam Jamest. Én nem ilyen vagyok. Túl gyors ez nekem. Alig ismerem de már lesmároljuk egymást. Nem tudtam mit csinálni, ezért jobbbak láttam, ha fogok egy taxit és hazamegyek. Útközben eszembe jutott a veszekedés Cherrel, ezért gyorsan bepötyögtem neki egy smset hogy fél óra múlva találkozzunk a lakásomnál. Túl sok és gyors egyszerre ez az egész, muszály megosztanom ezt valakivel. A taxi 20 perc alatt megérkezett célomig, majd a bejárat felé vettem az irányt. Fáradtan elbattyogtam a liftig, majd benyomtam a megfelelő gombot mire ajtóm előtt találtam magamat. Ott megpillantottam az ismerős  szőke fürtöket, kisírt szemekkel. Rögtön egymás felé rohantunk miután észrevettük egymást , és egyszerre kezdtük el a szokásos "annyira sajnalom" és a "bocsáss meg"-et mondani. A végére mindketten nevettünk és bementünk az ajtón, majd pár perc beszélgetés után-mialatt elmondtam a köztem és James közott történt dolgokat- úgy döntöttünk átadjuk magunkat az álomvilágnak.

*Reggel*

REGgel a nap vakítóan sütő sugarai ébresztettek. Nehezen kinyitva szemeimet, Chert kerestem az ágyban magam mellett, de csak egy papírcetlit találtam, miszerint elkellett mennie egy címlapfotózásra, ezért csak később tudunk találkozni. Hálás voltam a főnöknek, miszerint ma nem kell bemennünk dolgozni, mert semmi kedvem és erőm nem lett volna hozzá. Egyáltalán hogy tudnék James szemébe nézni?! Én nem ilyen vagyok. Most tuti azt gondolja, hogy egy lotyó vagyok, aki minden adandó alkalommal csókolózik a pasikkal. Nem köszönöm ebből nem kérek. Kikászálódtam a takaró alól, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan letusoltam, a sminkkel sem bajlódtam, mert ma nem terveztem sehová menni, szóval nem kentem ki magamat. Hajamat laza kontyba kötöttem, majd egy szürke ülepes melegítőnadrágot és egy fehér rövidujjút kaptam magamra. Lesétáltam a konyhába ahol már egy csésze kávé várt a pulton. Cher!! Megmentettél!- gondoltam. Pillanatnyilag nem érdekelt, hogy hideg, megittam az összeset. Reggelire nem igazán voltam éhes, arra nem pazaroltam az időt, gondoltam majd később rendelek valamit. Viszont a gondolataim visszakanyarodtak a főnökhöz. A sütirecept!!!! Majdnem kiment a fejemből!! Jó akkor meg is van a programom már. Úgy gondoltam, készítek egy barack joghurtos muffint puncsos pudinggal a tetején. Azt legalább tudom fejből. 

* Fél órával később*

Végre kész vagyok! A díszítés is megvan! De mégcsak 10 óra. Mit csináljak addig, amíg Cher hazaér? Gondolataimból a telefonom rezgése térített vissza. Üzenet. Végighúztam ujjamat a kijelzőn, majd megláttam a szöveget.

Hey! Elfelejtetted elküldeni tegnap a címet. J xx

Üzenetébe belepirultam és elképzeltem féloldalas mosolyát meg... Dina!!! Elég ebből! Kikell verned őt a fejedből! Pf mintha az olyan könnyű lenne. Veszekedtem magammal. Nem írtam vissza neki! Majd az üzenetet még több fogadta, amikre szintén nem kapott választ az illető. Valahogy muszály elterelnem a gondolataim. Majd fogtam egy rongyot és takarítani kezdtem.

James szemszöge: 

  tud válaszolni egy rohadt üzenetre sem? Valamit rosszul csináltam? Vagy mi a franc baja van? Ajh hagyjuk. Este a bulira úgy is elfog jönni, mert ha nem akkor elmegyek érte! Chernek elküldtem az üzenetet, hogy Dinával jöjjenek el, mire egy érdekes üzenetet pillantottam meg.

James! Mindketten tudjuk, hogy ez a buli azért van, mert fehérneműben szeretnéd látni Dinat! Miért nem mondod ki ezt nyíltan? Puszi:Cher ;))

Most erre mit tudtam volna mondani? Hogy igen, valóban csak azért van ez az egész. Megőrülök a közelében-ami nem jellemző rám- már így is alig bírtam ki, hogy ne csókoljam meg őt! Talán ez a baja? Lehet, hogy gyors neki a dolog?  Cher üzenetére nemtudtam volna mit válaszolni, hagytam a francba. Hirtelen meghallottam Tristan hangját.
-James!- felé fordultam.- Minden készen áll az esti bulira.
- Kösz haver! Jövök nektek eggyel!- majd kezet fogva megveregettük egymás hátát.
- És...meghívtad Chert is?- kérdezte tarkóját dörzsölve. Erre elmosolyodtam majd cukkolni kezdtem Trist.
- Namivan Tris? Bejön Cher?- bokszoltam a vállába. 
- Öhm..én
-Skacok! Milyen kaját rendeljünk?- jelent meg hirtelen Brad. Kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja ezt. Mindig a legrosszabb pillanatban. 
Miután megvitattuk a kaja nemét, a nap további részét dalírásra szántuk.

*Este*

- Indulhatunk?- kérdezte idegesen Brad.
-Egy perc! - kiabáltam a fürdőből, utolsó simításokat végezve hajamon.
Leszaladtam a lépcsőn , majd mindannyian beültünk a kocsiba, majd pár perc múlva odaértünk a helyszínre. Mindenhol bikinis csajok , és fürdőgatyás pasik voltak, de én mégiscsak egy lányt kerestem. A mi autónk mellett hirtelen megláttam egy taxit, amiből Cher szállt ki, azonban barátnője nem volt vele.

Sziasztok! Tudom hogy ezt a legelejére kellett volna, de most már mindegy, elszúrtam. Azért remélem nem haragszotok!

Szereplők

Dina Ross/ Caitlin Carver
Kor: 18 év

Cheryl Williams/ AnnaSophia Robb
Kor: 17 év

James Mcvey
Kor: 18 év

 Tristan Evans
Kor: 18 év

 Connor Ball
Kor: 17 év

Brad Simpson
Kor: 18 év

2015. április 6., hétfő

Sziasztook!! MEGHOZTam a 3.fejezetet, mit szóltok??

3. Rész

-James? - ő meg mi a francot keres itt? Mihelyt ezt kimondtam, a kis helyiségben levő emberek mindegyike rámmeredt, beleértve az említett srácot is. James elmosolyodott értetlen és egyben mérges arcom láttán. 
- Remek! Akkor nem kell őt bemutatnom neked! Így könnyebb lesz a közös munka.- csillant fel főnököm, Mr.Cook szeme. James mellém lépett, hogy végighallgassuk a főnököt. Nem néztem rá a mellettem álló srácra. -A süteményeket otthon kell elkészítenetek, legkésőbb holnaputánrara behozni őket. Ezért mára és holnapra szabadnapot kaptok.Dok sikert mindenkinek!- mondta, majd mindenki igyekezett kifelé haladni a teremből. A végére már csak James és én maradtunk. Nem is tudom, hogy hogyan gondolhatta ezt a főnök , hogy mi ketten majd együtt tudunk dolgozni. De nem hibáztathatom, hiszen nem is tudott semmit az előző este történtekről. Elindultam a főnök után, de hirtelen egy kezet éreztem a csuklóm köré fonódni.
-Hey, te meg hová mész?- kérdezte James értetlen arcot vágva.
- Megyek és szólok Mr.Cooknak hogy miketten nem fogunk tudni közösen dolgozni.- feleltem, miközben újra felé fordultam, így ő elengedte a csuklómat.
- Nézd, tudom, hogy most haragszol, a tegnapi miatt, de miért vonsz le abbol olyan következtetéseket, amik lehet, hogy nem is igazak. Csak ismerj meg jobban, és  hidd el mást fogsz gondolni.- nézett rám a srác komolyan, és a szemeiben egy kis könyörgést véltem felfedezni.Kis idő gondolkodás után végül megszólaltam.
- Egyetlen esélyt kapsz.- majd feltartottam mutatóujjamat.
-Király. Akkor menjünk el sétálni, és a sütit majd nálam megcsináljuk.- válaszolta, majd elindultunk én a női-, ő pedig a férfi öltözőbe. Magamra vettem az utcai viseletemet, majd követve Jamest elindultunk a Temze partján. 
Rengeteget beszélgettünk, és szimpatikus srácnak tűnik, egyáltalán nem olyan ,mint amilyennek képzeltem. Sok mindenben hasonlítunk, mindketten imádjuk a zenét, az állatokat, közben kiderült, hogy van egy kishuga, akiről képet is mutatott. Meglepően sok a hasonlóság köztük, ugyanaz a szőke haj, és a ragyogó szemek. Közben én is elmondtam, hogy kerültem ide Londonba, Miamiból , hogy csak a suli miatt jöttem, és végre egyedül saját magam élhetek itt.Több mindenbe egyenlőre nem avattam be, mégiscsak idegen még számomra, de nem tűnik annyira rossz srácnak, mint legelőször képzeltem. Egyidő után besötétedett, és James megszólalt.
- Akkor? Mi legyen? Hol süssünk?- majd rámmosolygott. Egész délután az ellen küzdöttem , hogy ne olvadjak el ettől a mosolytól, ahányszor csak rámvillantja, de félek, nem sokáig fogom már bárni.
-Öhm, nekem mindegy, de talán jobb lenne, ha hozzád mennénk.
-Oké, akkor sétáljunk, vagy hívjak taxit?- kérdezte, mire eszembe jutoott, hogy reggel én gyalog mentem dolgozni, ő pedig ott hagyta a kávézónál a kocsiját.
- Jót tesz egy kis séta!- mondtam, és mivel nem voltunk annyira messze a házuktól, pár perc múlva odaértünk. James beinvitált a lakásba, levettem a kabátomat, majd körbevezetett, de sajnos a srácoknak nem tudott személyesen bemutatni, ugyanis csak ketten voltunk a házban. A földszinten óriási konyha és ebédlő volt,  egy gyönyörű hasonló színű nappali, mint amilyen az enyém. Az emeletre felérve a srác megmutatta szobáját, amiről nem is vártam mást, mint a nagy kupit. Mikor benéztem rögtön elmosolyodtam, mire James megkérdezte:
- Mi az?- mosolygott.
-Semmi, semmi, csak a szobát... Egy picit kupis.- mire felnevettem. James velem együtt mosolygott, majd mikor megmutatott mindent lementünk a konyhába. 
- Semmi tapasztalatom sincs a konyhában, úgyhogy rád bízom magam.-mondta.
- Hát nekem sincs túl sok de majd valahogy összehozzuk!- erre mindketten csak nevettünk a másik szerencsétlenségén. A gitáros elővett két kötényt, majd elővettünk a hűtőből némi hozzávalót, és elkezdtünk muffint sütni. Ez az egyetlen süti amit fejből tudok sütni, és nem is nehéz, szóval ketten csak megbirkózunk majd vele. Épp a tojásokat törtem fel, mikor éreztem valamilyen krémes cuccot az arcomon. James megdobott.
-Heeey! - túlságosan megkedveltem a srácot, ahhoz, hogy haragudni tudjak rá ilyen apróság miatt.
- Bocsi, véletlen volt.- válaszolta ártatlan arcot vágva, kezeit maga elé emelve, jelezve, mintha nem ő lett volna. 
- Véletlen mi?- mosolyogtam , majd visszadobtam én is az előzőleg elkészített krémből. És így folytattuk tovább, mire egyszer végül elfogyott minden, amit egymásnak vághattunk volna. Nem is emlékszem mikor nevettem ennyit utoljára. Teljesen elveszett a külvilág , az időérzékem. James pólója már érezte a sütikrém ízét, mire a srác hirtelen megfogta a pólóját, és lehúzta magáról. Kidolgozott, izmos felsőteste megfeszült, miközben pólóját húzta le magáról. Nem mintha nem láttam volna már ilyet, vagy ilyesmi, de na azért ez szinte tökéletes volt. Jézus min jár már megint az eszed te lány? Egy pillanat múlva, azon kaptam magam, hogy őt bámulom, mire ő elmosolyodott, én pedig gyorsan lekaptam róla a tekintetem, és elpirultam. 
-Mi lenne ha összeraknánk a tálakat, ma már úgysem lesz semmi a sütiből?- kérdztem, mire a felelet, csak annyi volt, hogy "persze". Pár perc után már készen voltunk, csak egy tál maradt, amiért elindultam. A srác még mindig félmeztelenül, háttal nekitámaszkodott a konyha közepén elterülő pultnak, én pedig a tálért menve, megcsúsztam a padlón lévő tojásmaradékokban. Persze, mivel én ennyire peches vagyok, pont neki estem Jamesnek. 
-Huhh, jól vagy?- kérdezte megragadva a karomat, és felálltunk. Mindketten.
- Persze, tényleg.- mondtam, azonban ő nem engedett el. Keze lejjebb csúszott a derekamra, amire persze ismét zavaba jöttem. Közelebb lépett, majd megszólalt.
- Gyönyörű vagy.- majd már csak néhány centi választott el minekt. Belenéztünk egymás szemébe, majd tekintetem, lejjebb csúszott rózsaszín ajkaira. Fejével egyre közelebb jött, majd ajkait az enyémekre nyomta. Sosem csókolt még senki ennyire jól mint ő. Ajkai puhák voltak, és édesek, lágyan csókolt , de mégis szenvedélyesen, majd nyelveink találkoztak. Egyre jobban ellazultam, kezemet tarkójára tettem, másikkal pedig a hajába túrtam. Közben ő sem tétlenkedett, kezeivel simogatott, majd néha néha lejjebb csúsztak amire legbelül csak mosolyogtam a csikis érzéstől. 
Úgy éreztem , mintha ez a csók lenne a világon a leghosszabb, de mégis a legrövidebb. Csodálatos volt az a félperc, és még csodálatosabb lett volna, ha megnem szakítja egy hang a konyha bejáratából.
- Helló srácok!- hallottuk meg Brad hangját, mire James lassan kimászott a számból. Zavartan a gitárosra néztem, mire ő csak egy amolyan nyugi mindjárt elintézem pillantást vetett felém.
- Brad, ha nem látnád éppen zavarsz.
- James beszélnünk kell.-válaszolta az énekes komoly arcot vágva.
- Jó, majd beszélünk később, most ha lennél szíves...- mondta James gyorsan kitessékelve Bradet a konyhából. Egy perc múlva a gitáros visszatért.
- Bocsi. Brad sosem zavartatja magát.- mosolygott.
- Semmi.
- Egyébként, amit a csók előtt mondtam, tényleg komolyan gondoltam. Gyönyörű vagy. - mondta , majd ismét megfogta a derekamat és közelebb lépett.
- Hát-mosolyogtam játszadozva vele- én is komolyan gondoltam amit a bulin mondtam. Tényleg tetszenek a szemeid.- majd felnevetett. - James, most viszont már tényleg mennem kéne.
- Nemmm.... maradsz itt? - kérdezte ártatlan arccal, mire csak elmosolyodtam, bizonytalanságát látva.
- Holnap gyere el hozzám oké?- kértem- Majd elküldöm a címet smsben. 
-Oké, de hazakísérjelek vagy...?
- Nem, nem kell. Kicsit kiszellőztetem a a fejemet. Holnap várlak. Szia.
- Szia.- majd indultam volna kifelé, mire csuklómat megragadva visszahúzott.
- Nem fogom bírni holnapig.- majd szenvedélyesen megcsókolt, mire már én is ugyanígy csókoltam vissza. De ez a játékom része volt, mert eszemben sem volt ottmaradni, bármennyire is szerettem volna. Egy pár másodperc múlva nagynehezen elszakadtam a sráctól.
- Viszlát James.- majd a srác értetlen arcot vágott, majd én elindultam a kijárat felé.

2015. március 29., vasárnap

Helloo!! http://sayit-raineloire.blogspot.hu/p/chapters.html?m=1 Légyszi nézzetek be!! Meghoztam a 2. fejezetet, nyugodtan komizzatok!!

2. Rész


James szemszöge:
/visszaemlékezés/

-Hey ember, te normális vagy? Mit képzelsz egyáltalán magadról? Azt hiszed, hogy attól, hogy te vagy James Mcvey és ránézel azokkal gyönyörű szrmeiddel és rámosolyogsz egy lányra és elolvad? Csak hogy tudd, én nem vagyok ezafajta lány. - mondta Dina kissé kipirult arrcal felém fordulva. Nem tudtam mást nézni, mint kissé telt , gyönyörű , rózsaszín ajkait. De várjunk csak!! Az előbb azt mondta, hogy gyönyörűek a szemeim? Mondjuk ilyen csajjal sem találkoztam még , aki nem veti a karjaimba magát, de valahogy meg kell szereznem ezt a lányt. 
-Hm. Szóval tetszenek a szemeim?- kérdeztem.
-MIVAN?JESSZUS!- ordította, majd felkapva a táskáját kirohant a tömegből, mire Tris jött oda hozzám értetlen fejet vágva, szólásra nyitotta a száját, de félbeszakítottam, mielőtt bármit is kérdezhetett volna.
- A nevemet már tudja haver, a nevemet már tudja.- szóltam, mire Tristan fejcsóválva elmosolyodott. Egy perc múlva, azt vettem észre, hogy Cher, régi haverunk a kiszemeltem után fut. Valószínűleg nem érhette, utól, mert pillanatok múlva csalódottan és kissé dühös arckifejezéssel tért vissza a csapatunkhoz, az időközben csatlakozott Braddel és Connorral bővült társasághoz. 
-James!! Mi a francot csináltál Dinával?
- Most komolyan! Miért gondolja mindig mindenki azt , hogy ha valami rossz történik arról én tehetek?!- mosolyogtam, miközben magamra mutogattam.
- Hát tudtommal te szemelted ki magadnak, de idefigyelj James! Most szólok, hogy felejtsd el őt, mert ha valami történik vele miattad, beverem a képed!- kezdte Chet, mire muszály volt felnevetnem. Komolyan? Beveri a képem? Szerintem még egy kiló cukrot is alig bír felemelni.
-Oké oké. Cher, csak add meg a számát!- válaszoltam, persze eszemben sem volt a szépszemű Dinat békénhagyni.
-Tessék? Te most komolyan ......- folytatta mire félbeszakítottam.
-Csak bízz bennem! Helyre hozom , igérem!- válaszoltam, mire ő kissé vonakodva, de egy-két perccel később  megmutatta a kért telefonszámot, azután én félrevonultam a tömegtől, és bepötyögtem két üzenetet, amiből tudtam, hogy majd megmosolyogtatja. Miután nem válaszolt egyik sms- emre sem, úgy döntöttem, hogy majd holnap megkeresem ezt a csajt. Visszamentem a többiekhez, azonban Braden, Connoron, és Trisen kívül senki mást nem találtam a hátsó kertben. Se a vendégeket, sem pedig Chert nem találtam ott.  
-Haver! Minden oké?- néztek felém a többiek, 
- Persze! Miért mi baj lenne? - kérdeztem, miközben egy újabb pohár whiskeyt öntöttem magamnak. Mindig is hálát adtam magamnak, amiért ennyire jól viselem az alkoholt.
- Hát...öhm .... csak tudod azok után amiket Cher mondott....
-Nyugi srácok! Kell ez a csaj, és amit akarok mindig megszerzem magamnak.- szakítottam félbe őket, majd belekortyoltam italomba.

/visszaemlékezés vége/

Dina szemszöge:

Reggel Cher szuszogását hallgatva kelltem fel. Rápillantottam az órára, ami nagy meglepetésemre mégcsak reggel 6-ot mutatott. Mázli, hogy szombatonként csak kilencre kell bemennem a kávézóba. De éreztem, hogy ma nem leszek százszázalékosan a toppon, ugyanis úgy érzem, mintha fát hasogatnának a fejem tetején. Fogalmam sincs, mennyit aludhattam, vagy hogy egyáltalán mikor értem haza, mert miután barátnőm álomba szenderült, én még legurítottam néhány pohár sört. Annyira utálom magamat amiért ennyire rosszul viselem az alkoholt. Nem akartam felébresztteni Chert ezért kikászálódtam az ágyból a fürdőbe sietve, hogy rendbe szedjem magamat mielőtt még barátnőm felébredne. Tettem fel egy kis sminket, hogy eltüntessem táskáimat a szemem alól. Lesétáltam a pár lépcsőfokon a földszintre, majd amikor elhúztam a függönyöket, napfény világította meg nappalim fekete bőrkanapéját. Egyedül ezt utálom Londonban. A gyönyörű napsütést júniusban, ami arra készteti az embert, hogy ujjatlan trikót, és rövidnadrágot vegyen fel. PEDig a hőmérséklet alig éri el a 20°Cot. Amíg Miamiban laktam a szüleimmel szinte egész évben csak olyenekben mászkáltam. De ez volt az álmom, hogy ebbe a városba jöjjek, akkor meg mi a csudáért panaszkodok. ?  Már alig várom a szeptembert, hogy végre elkrzdhessem a fősulit, és itthaggyam a kávézot. 
Bementem konyhámba, dobtam néhány szendvicset,és készítettem két bögre teát, ezeket ráhelyeztem a tálcára, majd felvittem a hálóba. Mikor kinyitottam az ajtot a könyökömmel, egészen meglepett az, amit ott láttam. Cher mosolyogva a telefonját nyomkodta, de amikor beléptem rögtön  eldugta a készüléket a takaró alá.
- Jó reggelt! Hoztam egy kis reggelit!- mondtam, majd az ölébe adtam a tálcát, amíg bebújtam a takaró alá.
-Köszi! És Dina... köszönöm, hogy fedezel a szüleim előtt. Fantasztikus barát vagy. - kezdte, majd megöleltük egymást.
-Cher! Kérdezhetek?
- Persze! Mi baj van? Olyan furcsa vagy!- kérdezte, mire elengedtük egymást. 
- Kivel beszéltél az előbb, akiről nem szabad tudnom?- szedtem ki a telefonját a takaró alól, átnyújtva azt neki.
- Öhm.... se- semmi, fe egyébként miért olyan fontos most ez? Hm egyébként nagyon finomez a a tea!- fogta meg a bögrét, majd beleszürcsölt, terelve ezzel a témát.
-Cher! Miért titkolod el , hogy Jamessel beszélsz? És egyáltalán minek adtad meg neki a számomat?- kérdeztem tőle  szigorú szemekkel, mire barátnőm megtört!
-Najó! Figyi öhm, azért adtam meg a telefonszámodat, mert azt mondta, hogy helyre akarja hozni, amit tegnap elrontott, és nekem nem mondott semmit, és senkinek sem, és ezért üzenetet küldött, és megadtam neki a munkahelyed címét és....- hadarta barátnőm, de annál a mondatnál félbeszakítottam.
- Tessék? Megadtad neki a munkahelyemet?- felháborodtam, majd kipattantam az ágyból, mire Cher követte mozdulatomat. Egyáltalán hogy képzeli ezt? Még fél napja sem ismerem ezt a srácot, de máris tudja a munkahelyemet? Hát ez bámulatos tényleg!! 
- Kérlek Dina ne legyél mérges!! Csak elgyengültem, mert James azt mondta, hogy ha megadom a címet, akkor szervez egy romantikus vacsit Trisnek és nekem.
-Jesszus Cher! Ennyire nem lehetsz naiv!! Komolyan? Bedőlsz ennek a .... nemistudom, nem találok rá szavakat! Remélem már a lakásomat is tudja!- kiabáltam, miközben lófarokba kötoöttem hajamat, és magamra kaptam egy egyszerű fekete pólót, és egy hozzáillő farmert, a bőrdzsekimmel, és lefelé rohantam a lépcsőn.
-Dina, én....
-Hagyjuk ezt jó? Most elmegyek dolgozni te meg addig maradsz ameddig jólesik, a kulcsot majd dobd be a postaládába. Gondolom taxival is hazatudsz menni! Szia!- majd kiléptem az ajtón. Nem akartam kocsival menni, hiszen még majdnem 2 órám volt, hogy beérjek a munkahelyemre. Gyalogoltam majdnem egy órát,mire végre odaértem az ismerős épülethez, majd bementemaz üvegajtón. Gyorsan magamra kaptam feketefehér egyenruhámat, ami egy combközépig érő egyberuha volt. Meglepett, hogy az összes dolgozót behívták a főnök irodájába, még nyitás előtt.
-Köszönöm, hogy mind eljöttetek. Mint tudjátok Sam kilépése után szükségünk van plussz munkaerőre.- Sam volt az egyetlen itteni barátnőm, sajnálom hogy elment. - Felvettem egy fiatalembert nyári munkára. De mielőtt bemutatnám nektek, van egy másik bejelentésem is.- kezdte a főnök.- Felkértek minket, hogy tartsunk egy kisebb összejövetelt a külföldről érkező túristáknak, akik megadhatják kávézóm 4. csillagát. Tudjátok milyen fontos ez nekem, de ittvana De. Új sütirecepttel kell előrukkolnunk, ezért párokba osztalak titeket.- folytatta, és elmondfa, kinek ki lesz a párja, amiből én az újfiút kaptam.- És most hagyj mutassam be nektek az uj alkalmazottat.
Majd ismerős arcot véltem felfedezni az ajtóban megjelenő emberben. 
- James??- kiáltottam fel, mire rajta kívül mindenki értetlen arcot vágott.
Mi.a.francot.keres.ő.itt?

2015. március 27., péntek

Remélem tetszik a történet, komizzatok!!

                                 1.Rész


Egy órán belül már a lakásomon voltunk, mivel Cher nem akarta, hogy a szülei megtudják, hogy ő buliba megy. Igen, valószínűleg az én szüleim is így reagálnának, ha 17 évesen már bulikba jártam volna. Cherrel megbeszéltük, hogy a szülei előtt biztosítok neki alibit, és a parti után nálam alszik. Szinte már csak egy óránk maradt arra, hogy elkészülődjünk, ezért nem volt időnk rá, hogy elmenjünk új ruhát venni. Szerencsére a szekrényem ruhákban gazdag volt, tudtunk válogatni. Chernek egy világoskék combközépig érő pántos , lenge ruhát adtam, ami fantasztikusan kiemelte smaragdzöld szemeit, és göndör szőke fürtjeit, amik finoman hullottak vállaira. Mellé egy a ruhához illő magassarkút vett fel. Miután megcsináltam sminkét, rajta volt a sor, hogy segítsen a készülődésben. Nem igazán tudtam, hogy milyenek ezek a srácok, fogalmam sem volt, hogy farmert pólóval, vagy Cher-éhez hasonló egyberuhát vegyek e fel. Végül egy pántnélküli , felül fehér, deréktól lefelé virágmintás szoknyát vettem fel, egy fehér topánkával, hajamat begöndörítettem, majd hagytam, hogy hosszú loknikba, a vállamra hulljon. Nem sok sminket tettem fel, mert a természetesség híve vagyok. 

Mikor kiléptem a fürdőszobából, barátnőm földet verdeső álla, és elkerekedett szemei fogadtak.
-Nahát!!!!!-tette a kezét az arcára- Csodálatosan festesz.
-Köszönöm! Azért te sem panaszkodhatsz.- mondtam, majd megfogtuk egymás kezét, és Cher megkérdezett.
- Készen állsz?- bizonytalanul egy aprót bólintottam- Hey, ne izgulj! Ők nagyszerű srácok, könnyen megtalálod majd valamelyikükkel a közös hangot! De hé! Tristan tabu!- erre kénytelen voltam elmosolyodni, majd Cher kihúzott az ajtón.  Lementünk az emeletes ház földszintjére, majd barátnőm taxi után nézelődott amikor megszólaltam.
- Hey Cher, mit csinálsz??- barátnőm megfordult, majd értetlen arcot vágva, válaszolt.
-Öhm... Hullahoppozok, mégis minek látszik?
-Az én kocsimmal megyünk!
-De....
-Ne izgulj! Nem készülök lerészegedni!
Barátnőm, ahelyett, hogy ellenkezett volna, behuppant az anyós ülésre, én pedig követtem. Az úton, készségesen navigált, mígnem odaértünk a hatalmas házhoz, mire gyönyörű látvány tárult elém....

********************

Emberek tömegei vették az irányt a hátsókert felé, mire Cherrel az oldalamon bizonytalanul indultam én is az említett terület felé. Maga a ház is hatalmas volt, sokkal nagyobb, mint az én albérletem, de a kert még annál is nagyobb volt. Óriási beépített medence, színes ballonok, minibár és dübörgő zene. Cherrel egyáltalán nem lógtunk ki a sorból, a fiúkon farmer és póló volt, a lányokon pedig hasonló ruha, mint rajtam és Cheren. KIs idő múlva, egy szinte velünk egykorú, magas szőke hajú srác jött oda hozzánk, valószínűleg az egyik házigazda. 
-Cher/??!!
-Tris!! Régen találkoztunk!- majd puszival üdvözölték egymást.-Jajj, hagyj mutassam be a barátnőmet Dinát! - majd rámutatott.- Dina, Tristan, Tristan , Dina. Dina Tris az egyik tagja a bandának.
-Hello. Örülök, hogy eljöttél, üdv nálunk! Később bemutatlak a srácoknak, de gyertek, pár perc múlva kezdünk.
Mielőtt szóhoz  juthattam volna, Cher megragadott, és behúzott a tömegbe. Ezután négy srác jelent meg a medence másik oldalán, majd a barna göndör hajú a kezébe vette a mikrofont és beszélni kezdett.
- Srácok, köszi mindenkinek, aki eljött, mi vagyunk a The Vamps, és nem is mondok semmit, érezzétek jól magatokat, és hallgassátok az első saját dalunkat!
Miután ezt elmondta elkezdtek játszani a hangszereken. Két gitáros volt, akik hihetetlenül jól nyomták, míg Tristan a dobokat ütötte, ami kiegészült az énekes bámulatos hangjával. Engem mégiscsak az egyik gitáros fogott meg. Felzselézett szőkésbarna haja volt, ami irtó szexin állt rajta. Ragyogó tengerkék szemei gyönyörűek voltak. Csak akkor kaptam észbe, hogy őt bámulom, mikor tekintetünk összetalálkozott, mire ő elmosolyodott, én pedig zavartan lehajtottam a fejem, és máshova néztem. Pár perc múlva , miután végeztek, oda mentem a pulthoz, mire italt rendeltem. Betartottam, amit Chernek igértem, ezért alkoholmentes koktélt rendeltem. Azonban mielőtt leültem volna, egy füttyszót hallottam a hátam mögül.
-Szép kis hátsó.- szemeim elkerekedtek, majd megfordultam és megláttam a gitárost, akivel percekkel ezelőtt szemeztem.
-Bocs mi??- tettem úgy, mintha nem hallottam volna előző kijelentését.
-SZép kis hátsó. Amugy James vagyok. Te meg a szépszemű...
-Dina!- segítettem neki.
-És tetszett, amit az előbb láttál?-kérdezte, majd megvillantotta hófehér fogsorát.
- Igen, egész jól nyomjátok. Bírom a zenéteket, hallottam néhány feldolgozásotokat.
-Köszi, de én őszíntén szólva nem erre gondoltam. Tetszett amit az előbb láttál? Mármint a szemeim! 
Ezt most komolyan megkérdezte? Mit szokás erre mondani? Igen, gyönyörű szemeid vannak, az első perctől beleszerettem. Ezt azért csak nem mondhatom neki. Gondolatmenetemből James arcom előtt hadonászó kezei zökkentettek ki. 
-Huuu! Jól vagy?
-Ja... öhm.. persze.
-Hölgyem, az itala.- hallottam a hátam mögül, mire megfordultam.
Elvettem az italom és a szívószálon keresutül belekortyoltam. James valószínűleg észrevette zavarodottságomat ezért megkérdezte.
- Nem megyünk táncolni??
-De, miért is ne?
Pár pohár whiskey után már egészen felengedtem, és kezdtem egyre jobban érezni magam. Miután James újra behúzott a tánctérre, hátat fordítva neki, megragadta csípőmet, majd belemarkolt a fenekembe. Itt eszméltem fel rá, hogy hol is vagyok, és rögtön megfordulva Jameshez kezdtem"beszélni". 
-Hey ember, te normális vagy? Mit képzelsz egyáltalán magadról?- itt már minden szempár ránk szegeződött, de pillanatnyilag nem érdekelt, hogy mindenki minket néz, csak az volt a fontos, hogy megvédjem a női méltóságomat. - Azt hiszed, hogy attól, hogy te vagy James Mcvey és ránézel azokkal gyönyörű szrmeiddel és rámosolyogsz egy lányra és elolvad? Csak hogy tudd, én nem vagyok ezafajta lány. 
-Hm. Szóval tetszenek a szemeim?- kérdezte magabiztos mosollyal.
-MIVAN?JESSZUS!-mondtam, majd kirohantam tánctérröl, Cherrel a nyomomban, azonban még annyit hallottam , ahogy Tristan Jameshez lép, és utóbbi csak annyit mondott:
-A nevemet már tudja haver! A nevemet már tudja.
Ezután nem foglalkozva azzal, hogy barátnőmet a partin hagyva, beindítva a kocsit, elhajtottam a ház elől, ezzel megszegve Chernek tett ígéretemet, miszerint nem iszok majd alkoholt. Csak egyedül akartam lenni, ezért a lakásomhoz hajtva, felmentem az 5 emeletes ház tetőterére. Mikor kiléptem az ajtón bámulatos látvány tárult szemeim elé. Már egy hónapja itt vagyok Londonban de nem tudok betelni a város éjszakai látványától. Lassan odasétáltam a korláthoz, ami a reggeli esőcseppektől még vizes volt, de megragadtam azt  lassan kifújva a levegőt, majd elgondolkodva. Talán nem kellett volna ennyire kiakadnom? De jézus Dina mi van veled? Sosem csináltál még ilyet.  De miért mosolygott annyira egyfolytában? Gondolkodásomat egy, a táskámból kiszűrődő rezgés szakította félbe.

Mondták már, hogy irtó csinos vagy, mikor mérges vagy? Cher adta meg a számodat! J xx

Erre muszály volt elmosolyodnom, annak ellenére, amit a bulin csinált velem. Azonban elhatároztam, hogy nem fogok neki választ írni, de az üzenetet egy újabb fogadta.

Hey, örülök, hogy tetszenek a szemeim!;) J xx

Erre ismét elmosolyodtam, elpirultam, de ebben a pillanatban, egy halk kuncogást hallottam a vállam fölül.
-De édes!
-Cher! Te meg mit csinálsz itt? A partyn kéne lenned.
-Ahogy neked is! Mi történt?
-Ohh, ha te azt tudnád!!- válaszoltam neki, immár felé fordulva.

2015. március 26., csütörtök

Sziasztok! Úgy döntöttem írok egy James Mcvey középpontú fanficet! Remelem elnyeri majd a tetszeseteket, eés komiztok majd!!

Prológus


Ez a nap is úgy indult, mint a többi! Felkeltem, immáron a saját lakásomban, amit egy hónappal ezelőtt kaptam a szüleimtől! Bámulatos, hogy ennyire megbíznak bennem, és hagyják, hogy egyedül éljem az életemet. 
Reggel, belenéztem a tükörbe, és csak egy a szeme alatt karikákkal éktelenkedő lánnyal álltam szembe. Megmostam az arcom, és felkentem magamra egy kis sminket hogy kicsivel jobban nézzek ki, mint egy holdkóros. Göndör, barna hajamat kifésülve, csak egy egyszerű kontyba kötöttem, nem igazán lett volna hangulatom máshoz. Felkaptam magamra egy fekete pólót, és egy világoskék farmert, hiszen ha beérek a kávézóba, úgyis átkell majd vennem ezt a szerelést a fekete-fehér egyenruhámra. Hát, ezvan, ha valaki, London egyik legnagyobb és leghíresebb kávézójában kap állást. DE végülis nem panaszkodhatok, mert elég jól fizetnek, és a főnököm is egész rendes tud lenni, ha olyan kedve van.
Beültem fehér minicooperembe, és a kávézó felé vettem az irányt. Útközben csak az esőcseppek egyenletes kopogását hallottam az ablakon. Mivel otthon nem reggeliztem, betértem egy kis büfébe, ahol kávét és reggelit vettem. Ezután pár perc múlva, már a munkahelyem parkolójában találtam magamat. Leállítottam a kocsi motorját, majd besétáltam az üvegajtón az épületbe. Amint beléptem, és átöltöztem, megjöttek a nap első vendégei, akiktől szokásosan felvettem a rendelést, majd kiszolgáltam őket. Szeretem ezt a munkát, de félreértés ne essék, nem ezt akarom csinálni egész életemben. Egy ideig legjobb barátnőm, Cher azt mondogatta, hogy milyen jó alakom van, és milyen szép arcom, miért nem dolgozom vele együtt modellként, de ez nem az én stílusom. Együtt jöttünk ebbe a városba , ő ma kezdi az első munkanapját hosstessként, ezért megígértem neki, hogy elkísérem őt az első munkanapjára.
Egész délelőtt a szokásos dolgomat csinaltam, kiszolgáltam a vendégeket, majd lejárt a munkaidőm. Ahogy a pultot és az asztalokat takarítottam, egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Dina!!
- Cher! Hát te mit ketesel itt?? MEgbeszéltük , hogy este a klubban találkozunk, emlékszel??
- Igen, igen tudom, de van egy fantasztikus hírem számodra!- mondta, miközben hosszú szőke haját igazgatta.- Felmondtam.
- És hol van itt a jó hír? - kérdeztem a szemöldökömet összeráncolva.
- Hát, hogy is kezdjem, ma hívott fel az egyik haverom, Tristan, hogy bulit szerveznek a bandájával, hogy megünnepeljék első dalukat. én meg felmondtam hogy elmehessek. Te pedig elkísérsz, és mulatunk egy jót.
- Cher, tudod, hogy mindig mindenbenelletted állok, de szerintem nem túl jó örlet, hogy én is ottlegyek.
- Kérlek Dina!! Esküszöm, ha nem érzed jól magad a bulin, hazamehetsz!! Na csak most az egyszer!!!- nézett rám smaragzöld szemeivel, amire nem tudtam volna nemet mondani.
- Jó legyen!- majd a nyakamba ugrott. Érzem, hogy érdekes estének nézünk elébe...


Hangsúlyozom! Ez még csak a bevezetés! A rendes részek hosszabbak lesznek, és ha minden jól megy, holnap jön a kövi! Xx