2. Rész
James szemszöge:
/visszaemlékezés/
-Hey ember, te normális vagy? Mit képzelsz egyáltalán magadról? Azt hiszed, hogy attól, hogy te vagy James Mcvey és ránézel azokkal gyönyörű szrmeiddel és rámosolyogsz egy lányra és elolvad? Csak hogy tudd, én nem vagyok ezafajta lány. - mondta Dina kissé kipirult arrcal felém fordulva. Nem tudtam mást nézni, mint kissé telt , gyönyörű , rózsaszín ajkait. De várjunk csak!! Az előbb azt mondta, hogy gyönyörűek a szemeim? Mondjuk ilyen csajjal sem találkoztam még , aki nem veti a karjaimba magát, de valahogy meg kell szereznem ezt a lányt.
-Hm. Szóval tetszenek a szemeim?- kérdeztem.
-MIVAN?JESSZUS!- ordította, majd felkapva a táskáját kirohant a tömegből, mire Tris jött oda hozzám értetlen fejet vágva, szólásra nyitotta a száját, de félbeszakítottam, mielőtt bármit is kérdezhetett volna.
- A nevemet már tudja haver, a nevemet már tudja.- szóltam, mire Tristan fejcsóválva elmosolyodott. Egy perc múlva, azt vettem észre, hogy Cher, régi haverunk a kiszemeltem után fut. Valószínűleg nem érhette, utól, mert pillanatok múlva csalódottan és kissé dühös arckifejezéssel tért vissza a csapatunkhoz, az időközben csatlakozott Braddel és Connorral bővült társasághoz.
-James!! Mi a francot csináltál Dinával?
- Most komolyan! Miért gondolja mindig mindenki azt , hogy ha valami rossz történik arról én tehetek?!- mosolyogtam, miközben magamra mutogattam.
- Hát tudtommal te szemelted ki magadnak, de idefigyelj James! Most szólok, hogy felejtsd el őt, mert ha valami történik vele miattad, beverem a képed!- kezdte Chet, mire muszály volt felnevetnem. Komolyan? Beveri a képem? Szerintem még egy kiló cukrot is alig bír felemelni.
-Oké oké. Cher, csak add meg a számát!- válaszoltam, persze eszemben sem volt a szépszemű Dinat békénhagyni.
-Tessék? Te most komolyan ......- folytatta mire félbeszakítottam.
-Csak bízz bennem! Helyre hozom , igérem!- válaszoltam, mire ő kissé vonakodva, de egy-két perccel később megmutatta a kért telefonszámot, azután én félrevonultam a tömegtől, és bepötyögtem két üzenetet, amiből tudtam, hogy majd megmosolyogtatja. Miután nem válaszolt egyik sms- emre sem, úgy döntöttem, hogy majd holnap megkeresem ezt a csajt. Visszamentem a többiekhez, azonban Braden, Connoron, és Trisen kívül senki mást nem találtam a hátsó kertben. Se a vendégeket, sem pedig Chert nem találtam ott.
-Haver! Minden oké?- néztek felém a többiek,
- Persze! Miért mi baj lenne? - kérdeztem, miközben egy újabb pohár whiskeyt öntöttem magamnak. Mindig is hálát adtam magamnak, amiért ennyire jól viselem az alkoholt.
- Hát...öhm .... csak tudod azok után amiket Cher mondott....
-Nyugi srácok! Kell ez a csaj, és amit akarok mindig megszerzem magamnak.- szakítottam félbe őket, majd belekortyoltam italomba.
/visszaemlékezés vége/
Dina szemszöge:
Reggel Cher szuszogását hallgatva kelltem fel. Rápillantottam az órára, ami nagy meglepetésemre mégcsak reggel 6-ot mutatott. Mázli, hogy szombatonként csak kilencre kell bemennem a kávézóba. De éreztem, hogy ma nem leszek százszázalékosan a toppon, ugyanis úgy érzem, mintha fát hasogatnának a fejem tetején. Fogalmam sincs, mennyit aludhattam, vagy hogy egyáltalán mikor értem haza, mert miután barátnőm álomba szenderült, én még legurítottam néhány pohár sört. Annyira utálom magamat amiért ennyire rosszul viselem az alkoholt. Nem akartam felébresztteni Chert ezért kikászálódtam az ágyból a fürdőbe sietve, hogy rendbe szedjem magamat mielőtt még barátnőm felébredne. Tettem fel egy kis sminket, hogy eltüntessem táskáimat a szemem alól. Lesétáltam a pár lépcsőfokon a földszintre, majd amikor elhúztam a függönyöket, napfény világította meg nappalim fekete bőrkanapéját. Egyedül ezt utálom Londonban. A gyönyörű napsütést júniusban, ami arra készteti az embert, hogy ujjatlan trikót, és rövidnadrágot vegyen fel. PEDig a hőmérséklet alig éri el a 20°Cot. Amíg Miamiban laktam a szüleimmel szinte egész évben csak olyenekben mászkáltam. De ez volt az álmom, hogy ebbe a városba jöjjek, akkor meg mi a csudáért panaszkodok. ? Már alig várom a szeptembert, hogy végre elkrzdhessem a fősulit, és itthaggyam a kávézot.
Bementem konyhámba, dobtam néhány szendvicset,és készítettem két bögre teát, ezeket ráhelyeztem a tálcára, majd felvittem a hálóba. Mikor kinyitottam az ajtot a könyökömmel, egészen meglepett az, amit ott láttam. Cher mosolyogva a telefonját nyomkodta, de amikor beléptem rögtön eldugta a készüléket a takaró alá.
- Jó reggelt! Hoztam egy kis reggelit!- mondtam, majd az ölébe adtam a tálcát, amíg bebújtam a takaró alá.
-Köszi! És Dina... köszönöm, hogy fedezel a szüleim előtt. Fantasztikus barát vagy. - kezdte, majd megöleltük egymást.
-Cher! Kérdezhetek?
- Persze! Mi baj van? Olyan furcsa vagy!- kérdezte, mire elengedtük egymást.
- Kivel beszéltél az előbb, akiről nem szabad tudnom?- szedtem ki a telefonját a takaró alól, átnyújtva azt neki.
- Öhm.... se- semmi, fe egyébként miért olyan fontos most ez? Hm egyébként nagyon finomez a a tea!- fogta meg a bögrét, majd beleszürcsölt, terelve ezzel a témát.
-Cher! Miért titkolod el , hogy Jamessel beszélsz? És egyáltalán minek adtad meg neki a számomat?- kérdeztem tőle szigorú szemekkel, mire barátnőm megtört!
-Najó! Figyi öhm, azért adtam meg a telefonszámodat, mert azt mondta, hogy helyre akarja hozni, amit tegnap elrontott, és nekem nem mondott semmit, és senkinek sem, és ezért üzenetet küldött, és megadtam neki a munkahelyed címét és....- hadarta barátnőm, de annál a mondatnál félbeszakítottam.
- Tessék? Megadtad neki a munkahelyemet?- felháborodtam, majd kipattantam az ágyból, mire Cher követte mozdulatomat. Egyáltalán hogy képzeli ezt? Még fél napja sem ismerem ezt a srácot, de máris tudja a munkahelyemet? Hát ez bámulatos tényleg!!
- Kérlek Dina ne legyél mérges!! Csak elgyengültem, mert James azt mondta, hogy ha megadom a címet, akkor szervez egy romantikus vacsit Trisnek és nekem.
-Jesszus Cher! Ennyire nem lehetsz naiv!! Komolyan? Bedőlsz ennek a .... nemistudom, nem találok rá szavakat! Remélem már a lakásomat is tudja!- kiabáltam, miközben lófarokba kötoöttem hajamat, és magamra kaptam egy egyszerű fekete pólót, és egy hozzáillő farmert, a bőrdzsekimmel, és lefelé rohantam a lépcsőn.
-Dina, én....
-Hagyjuk ezt jó? Most elmegyek dolgozni te meg addig maradsz ameddig jólesik, a kulcsot majd dobd be a postaládába. Gondolom taxival is hazatudsz menni! Szia!- majd kiléptem az ajtón. Nem akartam kocsival menni, hiszen még majdnem 2 órám volt, hogy beérjek a munkahelyemre. Gyalogoltam majdnem egy órát,mire végre odaértem az ismerős épülethez, majd bementemaz üvegajtón. Gyorsan magamra kaptam feketefehér egyenruhámat, ami egy combközépig érő egyberuha volt. Meglepett, hogy az összes dolgozót behívták a főnök irodájába, még nyitás előtt.
-Köszönöm, hogy mind eljöttetek. Mint tudjátok Sam kilépése után szükségünk van plussz munkaerőre.- Sam volt az egyetlen itteni barátnőm, sajnálom hogy elment. - Felvettem egy fiatalembert nyári munkára. De mielőtt bemutatnám nektek, van egy másik bejelentésem is.- kezdte a főnök.- Felkértek minket, hogy tartsunk egy kisebb összejövetelt a külföldről érkező túristáknak, akik megadhatják kávézóm 4. csillagát. Tudjátok milyen fontos ez nekem, de ittvana De. Új sütirecepttel kell előrukkolnunk, ezért párokba osztalak titeket.- folytatta, és elmondfa, kinek ki lesz a párja, amiből én az újfiút kaptam.- És most hagyj mutassam be nektek az uj alkalmazottat.
Majd ismerős arcot véltem felfedezni az ajtóban megjelenő emberben.
- James??- kiáltottam fel, mire rajta kívül mindenki értetlen arcot vágott.
Mi.a.francot.keres.ő.itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése