Sziasztook!! MEGHOZTam a 3.fejezetet, mit szóltok??

3. Rész

-James? - ő meg mi a francot keres itt? Mihelyt ezt kimondtam, a kis helyiségben levő emberek mindegyike rámmeredt, beleértve az említett srácot is. James elmosolyodott értetlen és egyben mérges arcom láttán. 

- Remek! Akkor nem kell őt bemutatnom neked! Így könnyebb lesz a közös munka.- csillant fel főnököm, Mr.Cook szeme. James mellém lépett, hogy végighallgassuk a főnököt. Nem néztem rá a mellettem álló srácra. -A süteményeket otthon kell elkészítenetek, legkésőbb holnaputánrara behozni őket. Ezért mára és holnapra szabadnapot kaptok.Dok sikert mindenkinek!- mondta, majd mindenki igyekezett kifelé haladni a teremből. A végére már csak James és én maradtunk. Nem is tudom, hogy hogyan gondolhatta ezt a főnök , hogy mi ketten majd együtt tudunk dolgozni. De nem hibáztathatom, hiszen nem is tudott semmit az előző este történtekről. Elindultam a főnök után, de hirtelen egy kezet éreztem a csuklóm köré fonódni.

-Hey, te meg hová mész?- kérdezte James értetlen arcot vágva.

- Megyek és szólok Mr.Cooknak hogy miketten nem fogunk tudni közösen dolgozni.- feleltem, miközben újra felé fordultam, így ő elengedte a csuklómat.

- Nézd, tudom, hogy most haragszol, a tegnapi miatt, de miért vonsz le abbol olyan következtetéseket, amik lehet, hogy nem is igazak. Csak ismerj meg jobban, és  hidd el mást fogsz gondolni.- nézett rám a srác komolyan, és a szemeiben egy kis könyörgést véltem felfedezni.Kis idő gondolkodás után végül megszólaltam.

- Egyetlen esélyt kapsz.- majd feltartottam mutatóujjamat.

-Király. Akkor menjünk el sétálni, és a sütit majd nálam megcsináljuk.- válaszolta, majd elindultunk én a női-, ő pedig a férfi öltözőbe. Magamra vettem az utcai viseletemet, majd követve Jamest elindultunk a Temze partján. 

Rengeteget beszélgettünk, és szimpatikus srácnak tűnik, egyáltalán nem olyan ,mint amilyennek képzeltem. Sok mindenben hasonlítunk, mindketten imádjuk a zenét, az állatokat, közben kiderült, hogy van egy kishuga, akiről képet is mutatott. Meglepően sok a hasonlóság köztük, ugyanaz a szőke haj, és a ragyogó szemek. Közben én is elmondtam, hogy kerültem ide Londonba, Miamiból , hogy csak a suli miatt jöttem, és végre egyedül saját magam élhetek itt.Több mindenbe egyenlőre nem avattam be, mégiscsak idegen még számomra, de nem tűnik annyira rossz srácnak, mint legelőször képzeltem. Egyidő után besötétedett, és James megszólalt.

- Akkor? Mi legyen? Hol süssünk?- majd rámmosolygott. Egész délután az ellen küzdöttem , hogy ne olvadjak el ettől a mosolytól, ahányszor csak rámvillantja, de félek, nem sokáig fogom már bárni.

-Öhm, nekem mindegy, de talán jobb lenne, ha hozzád mennénk.

-Oké, akkor sétáljunk, vagy hívjak taxit?- kérdezte, mire eszembe jutoott, hogy reggel én gyalog mentem dolgozni, ő pedig ott hagyta a kávézónál a kocsiját.

- Jót tesz egy kis séta!- mondtam, és mivel nem voltunk annyira messze a házuktól, pár perc múlva odaértünk. James beinvitált a lakásba, levettem a kabátomat, majd körbevezetett, de sajnos a srácoknak nem tudott személyesen bemutatni, ugyanis csak ketten voltunk a házban. A földszinten óriási konyha és ebédlő volt,  egy gyönyörű hasonló színű nappali, mint amilyen az enyém. Az emeletre felérve a srác megmutatta szobáját, amiről nem is vártam mást, mint a nagy kupit. Mikor benéztem rögtön elmosolyodtam, mire James megkérdezte:

- Mi az?- mosolygott.

-Semmi, semmi, csak a szobát... Egy picit kupis.- mire felnevettem. James velem együtt mosolygott, majd mikor megmutatott mindent lementünk a konyhába. 

- Semmi tapasztalatom sincs a konyhában, úgyhogy rád bízom magam.-mondta.

- Hát nekem sincs túl sok de majd valahogy összehozzuk!- erre mindketten csak nevettünk a másik szerencsétlenségén. A gitáros elővett két kötényt, majd elővettünk a hűtőből némi hozzávalót, és elkezdtünk muffint sütni. Ez az egyetlen süti amit fejből tudok sütni, és nem is nehéz, szóval ketten csak megbirkózunk majd vele. Épp a tojásokat törtem fel, mikor éreztem valamilyen krémes cuccot az arcomon. James megdobott.

-Heeey! - túlságosan megkedveltem a srácot, ahhoz, hogy haragudni tudjak rá ilyen apróság miatt.

- Bocsi, véletlen volt.- válaszolta ártatlan arcot vágva, kezeit maga elé emelve, jelezve, mintha nem ő lett volna. 

- Véletlen mi?- mosolyogtam , majd visszadobtam én is az előzőleg elkészített krémből. És így folytattuk tovább, mire egyszer végül elfogyott minden, amit egymásnak vághattunk volna. Nem is emlékszem mikor nevettem ennyit utoljára. Teljesen elveszett a külvilág , az időérzékem. James pólója már érezte a sütikrém ízét, mire a srác hirtelen megfogta a pólóját, és lehúzta magáról. Kidolgozott, izmos felsőteste megfeszült, miközben pólóját húzta le magáról. Nem mintha nem láttam volna már ilyet, vagy ilyesmi, de na azért ez szinte tökéletes volt. Jézus min jár már megint az eszed te lány? Egy pillanat múlva, azon kaptam magam, hogy őt bámulom, mire ő elmosolyodott, én pedig gyorsan lekaptam róla a tekintetem, és elpirultam. 

-Mi lenne ha összeraknánk a tálakat, ma már úgysem lesz semmi a sütiből?- kérdztem, mire a felelet, csak annyi volt, hogy "persze". Pár perc után már készen voltunk, csak egy tál maradt, amiért elindultam. A srác még mindig félmeztelenül, háttal nekitámaszkodott a konyha közepén elterülő pultnak, én pedig a tálért menve, megcsúsztam a padlón lévő tojásmaradékokban. Persze, mivel én ennyire peches vagyok, pont neki estem Jamesnek. 

-Huhh, jól vagy?- kérdezte megragadva a karomat, és felálltunk. Mindketten.

- Persze, tényleg.- mondtam, azonban ő nem engedett el. Keze lejjebb csúszott a derekamra, amire persze ismét zavaba jöttem. Közelebb lépett, majd megszólalt.

- Gyönyörű vagy.- majd már csak néhány centi választott el minekt. Belenéztünk egymás szemébe, majd tekintetem, lejjebb csúszott rózsaszín ajkaira. Fejével egyre közelebb jött, majd ajkait az enyémekre nyomta. Sosem csókolt még senki ennyire jól mint ő. Ajkai puhák voltak, és édesek, lágyan csókolt , de mégis szenvedélyesen, majd nyelveink találkoztak. Egyre jobban ellazultam, kezemet tarkójára tettem, másikkal pedig a hajába túrtam. Közben ő sem tétlenkedett, kezeivel simogatott, majd néha néha lejjebb csúsztak amire legbelül csak mosolyogtam a csikis érzéstől. 

Úgy éreztem , mintha ez a csók lenne a világon a leghosszabb, de mégis a legrövidebb. Csodálatos volt az a félperc, és még csodálatosabb lett volna, ha megnem szakítja egy hang a konyha bejáratából.

- Helló srácok!- hallottuk meg Brad hangját, mire James lassan kimászott a számból. Zavartan a gitárosra néztem, mire ő csak egy amolyan nyugi mindjárt elintézem pillantást vetett felém.

- Brad, ha nem látnád éppen zavarsz.

- James beszélnünk kell.-válaszolta az énekes komoly arcot vágva.

- Jó, majd beszélünk később, most ha lennél szíves...- mondta James gyorsan kitessékelve Bradet a konyhából. Egy perc múlva a gitáros visszatért.

- Bocsi. Brad sosem zavartatja magát.- mosolygott.

- Semmi.

- Egyébként, amit a csók előtt mondtam, tényleg komolyan gondoltam. Gyönyörű vagy. - mondta , majd ismét megfogta a derekamat és közelebb lépett.

- Hát-mosolyogtam játszadozva vele- én is komolyan gondoltam amit a bulin mondtam. Tényleg tetszenek a szemeid.- majd felnevetett. - James, most viszont már tényleg mennem kéne.

- Nemmm.... maradsz itt? - kérdezte ártatlan arccal, mire csak elmosolyodtam, bizonytalanságát látva.

- Holnap gyere el hozzám oké?- kértem- Majd elküldöm a címet smsben. 

-Oké, de hazakísérjelek vagy...?

- Nem, nem kell. Kicsit kiszellőztetem a a fejemet. Holnap várlak. Szia.

- Szia.- majd indultam volna kifelé, mire csuklómat megragadva visszahúzott.

- Nem fogom bírni holnapig.- majd szenvedélyesen megcsókolt, mire már én is ugyanígy csókoltam vissza. De ez a játékom része volt, mert eszemben sem volt ottmaradni, bármennyire is szerettem volna. Egy pár másodperc múlva nagynehezen elszakadtam a sráctól.

- Viszlát James.- majd a srác értetlen arcot vágott, majd én elindultam a kijárat felé.